2018. szeptember 1.
XVII. évfolyam. 9. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István, Kamarás Klára
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett

A MEK-ről letölthető művek

Albert Lörincz Márton: Törtarany.
Albert Lörincz Márton: Kronosz kövei
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Sarokház
Fetykó Judit: Magánosok klubja
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kő-Szabó Imre: Életfotók betűkkel írva
Kő-Szabó Imre:
P. Horkai Feri kocsmája
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai

Munkatársaink Honlapjai

Bodó Csiba Gizella
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika

Ajánlott Honlapok

Ezredvég
A HETEDIK
Irodalmi Epreskert
Koday László
Magyar Elektronikus Könyvtár

Hitesd a bolhát elefántnak
vagy vércsének a szúnyogot,
tornádónak hitesd a bágyadt
alig lengő fuvallatot:
s nem előled – hozzád robog
kit űzöl, várva, hogy te védd meg.
S nyugodtan eltaszíthatod:
ellökve is csak téged éltet.

Hitesd: az veszti el hazánkat,
ki háború ellen dohog,
ki békességről prédikálgat,
míg harcba hívnak a dobok.
Hallgatja sok lelkes tulok
s nem érzi híját lágy kenyérnek,
szeme kopogva is lobog,
s korgó gyomorral téged éltet.

Hitesd, hogy valóság a látszat,
élőkép a káprázatod,
hitesd: törvényes a gyalázat,
az, hogy a közvagyont lopod,

hisz téged szolgál rég a jog,
nincs már, ki tyúkszemedre léphet,
a nép kábítva tántorog
s kifosztva is csak téged éltet.

Herceg, hódolni nem tudok,
nézd el nekem, hogy nem dicsérlek,
a nyelvem srófra nem forog –
kitépheted. Némán se éltet.

                                2017. november 14-15.


Baranyi Ferenc
Bujtóballada
         „Az embereket mindig könnyű a vezérek uralma alá hajtani.
          Csak annyit kell tenned, hogy elhitesd velük: támadás alatt
          állnak, el kell ítélned a pacifistákat, amiért hiányzik belőlük
          a hazafiság és mert veszélyeztetik az országot.”
                                                                           (Hermann Göring)
Évek szálltak el fölöttem
száguldva, csaló az idő.
Az út végén állok, de csak
homlokomon lett több redő.

Most már, hogy lassan eltűnök,
megvallom neked, jó hazám,
hű voltam és szerettelek.
Te bántál velem mostohán.

Hiába kerestem titkát,
nekünk mit rejthet még e kor.
Majd ha lesz kérdésre válasz,
megfejtheti az utókor.

Voltam, de amit szerettem
köröttem, lassan elfogyott.
Szerelem, férfiharcaim
elhagytak, hát szabad vagyok.

Eszményektől izzó szívvel
voltam népemnek hű fia,
de fáraszt a tüskés világ.
"Finita la comedia!"

Szeicz János
Végül
Elgurult fények, üres sorok,
a színpadon poros homály.
Vérbársony csend a karzaton,
egy kopott taps tenyérre vár.

Majd lágy zajok, hegedű matat,
és elsírja a-moll álmait.
Cyranó-vágy csókol falat,
néhány megsárgult jegy vivátozik.

A pénztárnál lehúzott függöny,
előtte álldogál az est.
Tanácstalan, majd bekopog,
mély zsebében aprót keres.

Kinn aludni készül a város,
fekete kabátot gombolt rá az éj.
Szikrákat cikkant a villamos,
ahogy fáradtan a remizbe ér.

Szél oson, s tolvaj eső,
már játszik az egész világ.
Az égi zsöllyére rácsúszik pár felhő,
Budapest, hát jó éjszakát.

Fövényi Sándor
Az utolsó előadás
egy költő halálára

Nem volt ismerős, s nem volt ismeretlen.
Szívemben is volt - s nem volt a szívemben.
Utat keresett, s vélte - megtalálta,
de változó utak, hitek iránya:
a tömeg a rossz úton is egyre megy,
ha azon hajtják az ösztönérdekek.

Ezt tudta Ő - avagy nem tudta mégsem?

Tán jót akart, de megcsalta hitében
múlt és jelen. Sorsából messze látszik:
ne várj - teremts magadnak Ég királyfit,
tömeg, ki népnek magad úgy elhiszed!
Látszat az Éden, s Kígyó is mást sziszeg
hátad mögött, s azt az értékes Almát
helyetted inkább önmaguknak adják
a lángpallosos, fegyveres angyalok.
Nem is sejtetted, Te ártatlan halott?

Miért fáj nekem, hogy meghaltál csendben,
egyszerre ismerős és ismeretlen,
utat kereső és mégsem kereső,
s a Te kapud most bezárta az Idő?!

Az én kapum is bezárhatja holnap
oly idő: árulója Holnapoknak,
ám nem kívánom, hogy bárkinek fájjon -
a Nincs és Van egyszerre a világom,
s Rólad is emlék, gyöngy-csendben hallgatag,
ha egy-egy versben felfénylik a szavad.

Sok ez? Vagy kevés? Tűnődhet éneken
a Véges - nélküle még sincs Végtelen.

2018.

Lelkes Miklós
Ismeretlen ismerős
Páfrányerdők, rejtett térszögek,
kék-fehér arabeszkjei a semminek,
napi expedíció egy jobb lét felé,
a te döntésed, s hiszed, Istené;
időd korrajzán a célkereszteket
pár fokkal idébb- odébb helyezed
a ráhatások pergő sortüze alatt,
hiszed mégis,van szabad akarat,
vágyódsz magasabb földek felé,
friss fűre, égre, ami az emberé,
ahol békében élhetsz napra nap,
hajnal szivárog át a csönd alatt,
lépted fészkel a süppedő avarba
emlékezhetsz  táltosi szavakra,
ha aranyat termő eső dorombol;
ennyi, amit menthettél a honból
rongyos sarud, míg idáig hozott;
viseltes lelked, ha összefoltozod
idő kell, csendes, színes őszidő,
hogy újra éledjen benned az erő,
mert hisz a világ bármerre halad
még lehet dolgod itt, a nap alatt.

2018. június 21

Koosán Ildikó
Csendközelben
Boldogság volt osztályrészem,
és nem gondoltam arra:
vajon ezt a beton eget
milyenféle kéz tartja.

Lábam alatt lengő páfrány,
gyantám mézszínű szurok,
nőttem én már ezer évet,
tovább nőni nem tudok.

Társaimmal együtt éltem,
amíg erőmből maradt:
darazsaknak adtam otthont,
altattam a madarat.

Gyakran fürkésztem az eget,
most engem az ég figyel.
Tegnap fűrész berregett fel,
nem tudtam, hogy félni kell.

Iliés Renáta
Egy fa panaszai
[ nomen est omen ]

Mondá az "Úr": Írd le a neved,
majd Én ítélkezem róla
s megmondom milyennek látom:
ördög, vagy angyalláb lóg ki alóla!
Majd pedig döntést hozok
nyomorult betűid látván:
kivetlek-e téged a világból,
ha közöttük búvik meg a Sátán.

Írd le a neved,
és Én majd lehántom rólad:
megvizsgálom, hogy tetves-e,
a csupasz bőrt takaró tollad.
Mert Enyém a véres igazság
és kezemben van a pallos:
neved értéktelen számomra,
olcsó, egyszoba-hallos.

Írd hát le a neved!
Betűidből nem áll elém senki.
Nulla vagy ítélőszékem előtt,
még csak el sem kell temetni!
Hogy milyen szíved és lelked?
A jelekben ez nincsen benne?
Mondd meg hát hogy hívjalak,
és Név szerint leszel feledve!


M. Laurens
ÍRD LE A NEVED
Itt lent a völgyben minden elvirágzott:
sok csorba csésze és törött pohár.
Szél szórja szét a fénytelen szilánkot,
almát aszalni még maradt a nyár.

Hegyek felől az ősz oson titokban,
léptére kelnek hűvös hajnalok.
Ingem se szárad már kifordítottan;
teát iszom, s egy varjat hallgatok.

Kolev András
Őszelő
Kamarás Klára
VÉTYEMI ŐSBÜKKÖSBEN
Hol vannak a táncoló nimfák?
Fürge koboldok víg seregét ne keresd!
Már csak a fák… csak a fák… ők őrzik a tájat,
Őrzik a csendet, a békét és a magányt.


............
Felix Mendelsshon
Serenade and allegro
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
5. oldal
műhely
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
elfeledettek
A. Turi Zsuzsa: Gyermekhalál
Albert Lőrincz Márton: Viharra áll
benczes s gábor: a megszólíthatatlanhoz
Bodó Csiba Gizella: A suttogó
Bokros Márta: Esti madárdal
Debreczeny György: azt mondta jó itt
Demeter Zsolt: Phoenix
Fetykó Judit: az elgondolkozásról
Hajnal Éva: vihar
Jávorka Ágnes: Lebegés
Kajuk Gyula: Titkos kert
Kő-Szabó Imre: Kitakart szemmel
Kovács Gabriella: Alzheimer
Kozák Mari: A csend
Márkus László: Origami
Nagy Antal Róbert: Bombázók
Nógrádi Gábor: M. Józsefné, K. Ilona
Nyakó Attila: Könnyes tobozmosoly
Péter Erika: A feledés patinája
Pethes Mária: Nagymosás
Rada Gyula: Éjjel
Sapa Brown: Haiku csokor
Soós József: Távol, mint az álom
Szegő Judit: Gondolatok…
Thamássy Nagy Géza. Így szeretlek
Verasztó Antal: Poros úton

Köves József rovata
Rab Zsuzsa versei
Ferenczfi János: A lírai objektivációig
Dekovits Gyula: Dózsa